• 2020. március 06., 11:58
Tudott Arany János angolul? Mit mond a bika, amikor udvarol? Milyen
pajzán gondolatokat rejtenek a népdalok? Egyebek mellett ezekre a
kérdésekre is választ kaptunk Marosan Csaba színművész Humor az
irodalomban című előadásából.
Nevessünk együtt íróinkkal! – Marosán Csaba színművész irodalmi estje a
kolozsvári vallásszabadság házában
Marosan Csaba kolozsvári színművész irodalmi estje • Fotó: Biró István
A kolozsvári Vallásszabadság Házában tartott rendhagyó előadást az
irodalom kedvelőinek Marosán Csaba színművész. A jó hangulatú,
interaktív esten rengeteg olyan információval gazdagodott a népes
közönség – egy tűt nem lehetett leejteni a teremben –, amiről eddig nem
tudott. A kincses város kiváló fiatal színésze évek óta önálló
műsoraival járja az országot és a nagyvilágot a magyar irodalmat
népszerűsítve, nyelvünk megőrzését hirdetve. A szilágysági és
kalotaszegi gyökerekkel rendelkező művész elsősorban egyházi és oktatási
intézményekben tartja előadásait Reményik Sándor gondolataira alapozva:
„ne hagyjátok a templomot, / a templomot s az iskolát!”
Marosán Csaba így vall küldetéséről:
„célom az volt, hogy olyan egyéni
előadásokat hozzak létre, amelyben aktualizálom a kánon által
kirekesztett vagy feledésbe merült erdélyi írókat, költőket. Irodalmi
alkotásaikat életre keltettem az ifjúság számára, hogy e nevek és írások
immár ne csak a tankönyvben, az iskolai tananyagban köszönjenek vissza,
hanem egy új kontextusban, fogyaszthatóbb és emészthetőbb változatban.”
A kolozsvári színház művésze
fiatal kora ellenére igen hasznos kezdeményezésbe vágott: népünk régi és
nem csak régi történeti eseményeihez, jeles személyiségeihez kapcsolódó
egyéni műsorokat mutat be Erdély legeldugottabb zugaiban és mindenhol,
ahol magyarok élnek.
Legújabb műsora, a Humor az irodalomban című, immár sokadik előadása,
amelyben olvasásra bíztatja közönségét. Legelső kiszemelt ,,áldozata”
Méhes György Kossuth-díjas író volt, akinek munkásságát 2015. május
14-én, az író születésének 99. évfordulóján mutatta be a nagyérdeműnek a
Bulgakov Irodalmi Kávéház emeleti termében.
Műsoraiban felidézte a magyar-és világirodalom kocsmát is kedvelő
alkotóit, többek között Francois Villont, Ady Endrét és Francois Brédát.
„Nagyírásos” magyar írók, költők vallomásai Kalotaszegről című egyéni
műsorában az 1600-as évektől napjainkig szemelgetett Kalotaszeg
történelmének és kultúrájának kevéssé ismert szeleteiből, megfűszerezve
előadását kalotaszegi népzenével. Tamási Áronról Sóvidéki társasjáték
című előadásában mesélt, de rendhagyó módon idézte fel Arany János
alakját is.
Humor a köbön
A művész Humor az irodalomban című műsorát önvallomással kezdte.
Elmesélte, hogy hat nővére van, így egyedüli fiúként „nehéz” gyermekkora
volt. Az élet úgy adta, hogy egy időben mindenhol ő volt a
legfiatalabb: a családban, de a kolozsvári színházban is. A vicces
bevezető után rátért a „komolyabb” témákra is. Megtudtuk például: Arany
János amellett, hogy a legtöbb magyar szót használó költőnk volt,
Shakespeare-re való tekintettel tökéletesen elsajátította az angol
nyelvet. Igen ám, de a szalontai zseni életében nem találkozott élő
angol emberrel, így a szavak kiejtését sem gyakorolhatta, mindent
fonetikusan mondott, ahogy az betűről betűre le volt írva. Ebből
született Marosán előadásának egyik igencsak humoros momentuma, amikor
úgy adta vissza az angol költő szavait, ahogyan azt Arany tehette az ő
korában.
Marosán Csaba előadásában szemelvényeket hallhattunk a nálunk talán
kevésbé ismert Romhányi József költő humorral megáldott alkotásaiból,
akit kortársai csak „rímhányóként” becéztek. Az ő nevéhez fűződik
például A Mézga család, amelynek három sorozatát dolgozta ki Nepp
Józseffel együtt. De Romhányi fordította gyerekkorunk egyik kedvenc
rajzfilmjének, a Frédi és Béninek, vagyis a Flinstone családnak a
szövegét is. Annyira jól sikerült, hogy az amerikaiak, amikor a
sorozatnak már csökkent a nézettségi indexe, elhatározták, hogy olyan új
játékos és rímes angol szöveget írnak a sorozatnak, amilyent Romhányi
költött magyarul. Innen kezdve újból sikeres lett az amerikai nézők
körében a sorozat.
És ezzel még nem ért véget a csemege, amit közönségének szánt Marosán
Csaba előadásában. Például azt is kevesen tudják, milyen jelentősége van
a népdalban a színeknek vagy a folyadéknak. És ki gondolta volna, hogy
komolysága ellenére – verseiben igazából nincs is jelen a humor –, azért
Szilágyi Domokos is létrehozott pár vicces prózai alkotást. A sok
hasznos információ mellett a színművész igazi jókedvre derítette a
hallgatóságot, megszavaltatta és megénekeltette a jelenlevőket, és ezt
kicsitől nagyig mindenki boldogan tette.
Négyszemközt a művésszel
Az előadás után megkérdeztük Marosán Csabát, aki 2012 novembere óta a
Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, honnan ered az
indíttatása a színészi pálya, illetve az irodalom irányába. Elmondta,
Zilahon, az Ady Endre által látogatott iskolában érettségizett, és a
Zilahi Református Wesselényi Kollégium volt egyik gyújtózsinórja annak,
hogy színész lett.
„Azt hiszem, a középiskola nagy mértékben határoz meg egy fiatalt. Ott
van a legfontosabb billenő, amikor a gyermek eldönti, milyen szakot
választ, ez hihetetlenül fontos döntés. El kell ugyanis döntenie, mi az,
amivel élete végéig vagy legalább nyugdíjas koráig foglalkozni
szeretne. Nagy vízválasztó ez, és ha a tanárok hasznos tanácsokkal
látják el, akkor szerencsés embernek mondhatja magát” – vallja
Marosán.Magyartanára, a ma már nyugdíjas Tőtős Katalin szerettette meg
vele az irodalmat, a költők verseit, és egy idő után jó barátságba
kerültek.
Ha Ady Endrének Kincs Gyula volt a mentora, nekem Tőtős Katalin.”
A színművész hozzátette, Szilágy megye egyetlen magyar tannyelvű
iskolája abban is segítette, hogy kicsit jobban megbecsülje azt a
helyzetet és környezetet, amibe beleszületett. A Szilágyságot és
Kalotaszeget félszórványként, szórványként is emlegetik, viszont benne
jelentős lokálpatriotizmus alakult ki, ami épp arról szól, hogy
kimondottan szereti e tájegységeket. Hiába indulna el az Értől, nem
jutna el az Óceánig – mondja Marosán Csaba –, de ha el is jutna, onnan
vissza akarna jönni ide. Arany János szavaival tudja igazán kifejteni,
ki is ő. „Egy népi sarjadék,/Ki törzsömnek élek, érette, általa;/Sorsa
az én sorsom s ha dalra olvadék,/Otthon leli magát ajakimon dala.”
Hiszi azt, hogy ha az elmúlt évszázadban bárki is emigrált, senki sem
jókedvében ment el távolra az anyaországtól, a szülőföldtől. A honvágy
mindenkiből kijön, akármilyen korban is legyen.
Fél évtized az úton
A kolozsvári színház művésze immár fél évtizede terjeszti az irodalmat
Erdély magyarok lakta kisebb és nagyobb városaiban, a szórványban és a
nagyvilágban. Minden akkor kezdődött, amikor beindult az „iskola
másképp” program, és megkapta az első felkérést, hogy „irodalomóra
másképpen” címmel vigyen el egy rövid versösszeállítást az egyik
intézménybe.
Elkezdtem tüzetesebben kutatni az adott költőt, mélyrehatóan
tanulmányoztam az alkotásait, az életét, így állt össze egy 50 perces
műsor, amennyi egy tanóra.
Sorra vettem a költőket, akik bekerültek a tananyagba. Egy idő után
hasznossá akartam válni a diákok számára azáltal, hogy a kötelező
tananyagba bekerült költők életét mutatom be humorosan, interaktívan” –
meséli Marosán Csaba. Megközelítőleg száz középiskolában és nagyjából
harmincöt általános iskolában járt már előadásaival. Körülbelül 130
templomban volt műsora Erdély-szerte 2015 óta, minden történelmi egyház
templomát látogatja.
A színművész elmondta, ugyanaz a cél a felnőtt közönség esetében is:
irodalmat terjeszteni átadható módon, de templomi közösséghez idomulva a
verses előadással, és nem utolsósorban egy-egy eseményhez kapcsolni,
legyen az idősek napja, anyák napja, egyházi ünnep, március 15. vagy
hasonló esemény. „Sokszor próbálok helyi jellegű költészetet elővenni.
Ha netán Nagygalambfalván lépek fel, akkor természetesen Kányádi
Sándor-verset is belecsempészek a műsorba. Ha a Partiumban vagy a
Szilágyságban járok, akkor Ady az elengedhetetlen. Mindig azt mondom: ha
irodalomról beszélünk, először helyi jellegűt kell fogyasztani ” –
mondja a színművész.
És hogy színházi elfoglaltságai mellett miért veszi a fáradságot, hogy
irodalmi műsoraival is járja az országot és a világot? Marosán Csaba azt
válaszolja: „azon is dolgozom, hogy nekem húsz vagy harminc év múltán
erdélyi magyar színészként legyen értő, olvasó, színházat szerető
közönségem. Hiszen ezekből a mai fiatalokból lesz a potenciális
hallgatóság.”
Nánó Csaba
