2002. október 19-20-án kétnapos ünnepséggel emlékeztünk meg a kolozsvári Kőváry László Honismereti Kör megalakulásának tizedik évfordulójáról.
1992-ben, amikor elindítottuk első idegenvezetői tanfolyamunkat, majd egy évre rá, amikor Honismereti Kör lettünk, nemcsak Kolozsváron, de egész Erdélyben hasonló civil szervezet nem működött, sőt mondhatjuk, hogy most tíz év után is egyedüliek vagyunk. Anyagi alap nélkül, de nagy-nagy lelkesedéssel fogtunk ehhez a szép munkához. Olyan lehetőséget szerettünk volna teremteni a fiatalok, középkorúak és az idősebbek számára, melynek segítségével megismerhetik történelmi múltunkat, nagyszámú műemlékünket, a néprajzi tájegységeinket, földrajzi és vallási ismereteket szerezhetnek.
A tíz év alatt a m a g u n k elé tűzött cél megvalósult. Igyekeztünk színvonalas előadásokat,bel- és külföldi tanulmányi kirándulásokat, városnéző sétákat szervezni, felkerestük a Házsongárdi temetőben nyugvó nagyjaink síremlékeit. Tevékenységünkből n e m hiányoztak a múzeumlátogatások, valamint a diavetítések, a honismereti napok. A tanulmányi kirándulások alkalmával sok várost, falut, várat, kastélyt, udvarházat, múzeumot láttunk, gyönyörk ö d t ü n k Erdély szépségében és gazdagságában. Két magyarországi tanulmányutunk alkalmával olyan történelmi helyeket kerestünk fel, mint Ópusztaszer, Eger, Szolnok, Gödöllő, Budapest, Esztergom, Visegrád és Szentendre.
Tíz év alatt tanfolyamunkra 478-an iratkoztak be, bár közülük sajnos időközben sokan lemorzsolódtak. A több mint 250 vizsgadolgozat közül nagyon sok jól dokumentált, ami azt bizonyítja, hogy a hallgatók érdeklődése szülőföldünk iránt meghatározó.
Büszkék vagyunk arra, hogy tíz év alatt tevékenységünk egy percre sem szakadt meg. Sok sikerben volt részünk, sok szép helyen jártunk Erdélyben (12 megye), ami hozzásegített szülőföldünk jobb megismeréséhez. A közös munka, a kirándulás, a szép és érdekes előadások, a kialakuló barátságok mind hozzájárultak e kis magyar ajkú közösség egybetartozásához.
Anyaországi kapcsolataink közül megemlíteném a Honismereti Szövetséget, a Jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkört, melynek tagjai már kétszer jártak nálunk Erdélyben, mi is kétszer voltunk a ő vendégeik. A Lánycsóki Magyar-Német Kulturális Egyesületet 2002-ben fogadtuk városunkban.
Nagy öröm számomra, hogy mint alapító és a Kőváry László Honismereti Kör elnöke nyomon követhettem körünk és tanfolyamaink fejlődését és részt vehettem ebben a munkában.
Honismereti körünknek jelenleg 60 állandó tagja van, fiatalok és nyugdíjasok, akik tevékenyen részt vesznek a Kör életében.
Évfordulónkra elkészült egy beszámoló, mely magába foglalja a tíz év eseményeit. Köszönjük az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, hogy szárnyai alá fogadott bennünket, e tíz év alatt vigyázott ránk és segítette tevékenységünket.
2002. október 19-én, szombaton az Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében nagyszámú hallgatóság előtt kezdetét vette megemlékező ünnepségünk. A terem hangulatát kiemelte a Kalotaszeg tájain című fotókiállítás és a kőbe vésett címerek fényképei. A délelőtt folyamán előadások hangzottak el: Kiss Margit, a Kör elnöke bemutatta a tíz év kiemelkedőbb eseményeit; Dáné Tibor Kálmán EMKE főtitkár kiemelte, hogy ők tartoznak köszönettel a
Honismereti Körnek, amiért ilyen aktív közösségi munkát végeznek; Szepesik Józsefné, a Jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkör titkára tolmácsolta a hazaiak jókívánságait és kifejezte reményét, hogy a két testvérkör közötti kapcsolatok a jövőben is eredményesek lesznek. Ezt követően neves tudományos kutatók előadásai hangzottak el: A vallási türelem hagyományai a XVI-XVIII. századi Erdélyben (Fazakas István); A zilahi Wesselényi szobor és alkotója
Fadrusz János (Starmüller Géza); A reformátusok Kolozsváron (Sípos Gábor) címmel.
Délután a Házsongárdi temetőben magyarországi vendégeinkkel együtt megkoszorúztuk Kőváry László sírját, majd a Fő-téren koszorút helyeztünk el a száz éves Mátyás-szobornál is.
Ünnepségünk műsorral folytatódott - a Horváth Béla Stúdiószínpad, Atlantisz harangoz című verses összeállításával majd ezt követte a Szarkaláb néptánc együttes fellépése. A rendezvény első napját Verespatak múltja és jövője vetítettképes előadás zárta, amit Máthé János mutatott be.
Másnap az ünneplők Torockóra látogattak. A falumúzeumban megcsodálhattuk a régi mesterségek emlékét őrző szerszámokat és népművészeti alkotásokat. Az unitárius templomban istentiszteleten vettünk részt, majd a népviseletbe öltözött gyermekek szép műsorral tisztelték m e g a vendégeket. Nagy meglepetéssel szolgált Ida néni magángyűjteménye, szebbnél szebb varrottasokat, bútorokat és ruhákat láttunk. Ezután a torockószentgyörgyi várromhoz mentünk. A gyönyörű napsütésben a Székely kő csillogása és a környék szépsége mindenkit
Kiss Margit