A Március 15-ei ünnep alkalmával szervezett események a Kolozsvár Társaságnál a „Kolozsvár kincsteremtő polgárai” – Nagy Béla által szervezett sorozat: Salamon János, Bem tábornok prímása – vetítettképes, zenés előadással, Ágoston István (hegedű) és Ungár Klára (brácsa) közreműködésével zárult, március 26-án.
Rendkívüli módon, másnap este, március 27-én is „dalos” alkalomnak adott helyet a Társaság: a „Civil szervezetek a közösség szolgálatában” Szabó Zsolt által kezdeményezett és vezetett sorozat keretén belül, az est meghívottai: Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) elnöknője, valamint Bedő Ágnes, a Guttman Mihály pedagóguskórus(GMPK) karnagya volt.
Mindkét esemény meglepetéssel szolgált, aminek a vége a közönséggel való együtt éneklés volt: - kedden, a két meghívott zenész, az előadásban fölemlegetett Rákóczi, Klapka, Batthyány és Kossuth indulók, valamint a Salamon János szerzeményei és általa népszerűvé vált nóták megszólaltatásával színesítette az előadást. - szerdán a GMPK előadása keretezte a beszélgetést. Bevezetőként a kórus „himnusza” (Gárdonyi Zoltán: Balassi Bálint:” Bocsáss meg, Úristen”) hangzott el, majd megzenésített Reményik verseket énekelt Török Éva,- Kostyák Márta és Dán Judit zongora kíséretével. Márkos Albert által megzenésített Horváth István vers és az igazi csemege, a premierként előadott, Aaron Dan által, a kórus számára írt két Reményik vers szólalt meg a beszélgetés végén. Az estet Kodály: „Nagyszalontai köszöntője” zárta, amit a karnagy biztatására közösen is elénekeltünk.
Nagy Béla előadása gazdag képanyaggal és kordokumentumokkal illusztrálva mutatta be Salamon János,cigányprímást, nyomon követve a katonazenekarok (cigányzenekarok) megjelenésének, kialakulásának útját és az 1848-as forradalomban betöltött szerepét. Végig kísérhettük a 18. századtól: Barna Mihálytól, Czinka Pannától (1728-első cigányzenekar) kezdve, a verbunkos korszakon keresztül (Bihari János, Pityó József, Kálózi Jancsi) a forradalom induló korszakán át (Egressy Béni, Müller József…) a 19. század „sírva mulatás „ időszakáig ezt a sok érdekességet magában rejtő kortörténeti jelenséget, s ebben külön kiemelten a Salamon János (1824?-1899) életét és munkáságát. Megtudhattuk, hogy ő az első „rajkó zenekar” megalapítója (1836-Nagyenyed) és hogy bizony ott voltak a cigányzenészek a Bem tábornok csapataiban, s néha a tűzvonalban is. A forradalom utáni események, a zenekarok sorsát nyomon követve, az előadó nemcsak a híres cigányprímások életeseményeit villantotta fel, hanem a kor fontosabb szórakozóhelyeit, vendéglőit is, korabeli képanyaggal illusztrálva ( Nemzeti szálló, Redut – Fehérló, Diána fürdő – Új világ és a Bánffy palota földszintjén, Nagy Gábor által vezetett vendéglő.Nagy Gábor kitűnő zenész is volt). Salamon fontos szerepet töltött be a „Kolozsvári állandó bizottság” létrehozásában és működtetésében, amely 1873-tól, a március 15-e emlékét hivatott fenntartani (emlékmű!). Halála után,1903-ban emlékművet emelnek a Házsongárdi temetőben: „Csendes lett a vén cigány!” felirattal.
Nagy Béla estről márc.26. ( Horváth László fotói)
Bartók Júlia
